[25-6] [5-1]
Mivel kettőt említett ezért gyanús, hogy Fly is kijön velük. Meara rábólítására várt, aztán szépen visszament saját lovához és leakasztotta a vezetőszárat mellőle, ami aztána helyére került, majd kinyitotta a bokszajtót. Fly Boy azonnal izgatottan ficánkolni kezd, de Will suttog neki valamit, vagyis inkább csak halkan mondja, ettől mintha a ló lecsillapodna.
- Hölgyek előre! - Mutat kezével a kijárat felé, mint valami illedelmes úriembert, mert léynegében az is. Kisétálnak tehát egymás után az istállóból, aztán felzárkóznak Mearáék mellé, s egymás mellett sétálnak a legelő irányába.
|
Elgondolkozzva vártam a válaszát, remélve hogy van valami ötlete, de én is törtem a fejem továbbra is. -Ez jó ötlet. Mondtam mosolyogva, nem is tudom miért nem jutott eszembe, és hogy itt álltunk már legalább negyed órája, bár elintéztem a dolgom. Nem arról volt szó, elbeszélgettünk így is, bár lehet kívülről nézve furán jött volna ki. Miközben ezen gondolkoztam Soulhoz léptem, várva, hogy elinduljunk, megvártam a fiút, nem tudtam, hogy ő is hozza e esetleg a lovát. Soul pedig kíváncsian forgatta a fejét, várva, hogy mi fog történni.
|
Ötlete lenne számtalan, de nem hiszi, hogy ilyen hirtelen kellene előállnia velük, főleg, hogy ennyire az ismeretségük elején vannak. Minden lány másképp reagál rá, s ő határozottan az a típus, vagy legalábbis ezt sugallja, aki nem lenne vevő ezekre, tehát inkább hagyja későbbre a dolgot.
- Mit szólnál hozzá, ha kivinnénk a két jómadarat a legelőre? Biztos nagyon bejönne neki. - Soul nyakát simogatja, plusz mellé a rá vonatkozó résznél tekintetét is megkapja amolyan jelzésként. Ez abszolút lightos terv, semmi hátsószándéktól nem színezett, csak egy egyszerű tipp, amivel eltölthetnek egymás társaságában egy kevés értékes időt.
|
Eltűnődve álltam tovább, és gondolataimból a fiú kérdése zökkentett vissza a jelenbe. -Hát. Énis épp ezen gondolkozom, bár, még nincs ötletem. Te mit tervezel? Kérdeztem kíváncsian, mivel nem volt kedvem az első délutánomat unatkozással tölteni, mondjuk, ha neki dolga lett volna, én magamat ismerve akkor is kitaláltam volna valamit, de most, hogy feloldódtam nem lett volna rossz ha társaságban vagyok, főleg így új helyen. Vártam mit mond, reméltem, hogy van valami jó ötlete. Közben én is tovább törtem a fejemet, egyenlőre eredménytelenűl. Mondjuk még várt rám a pakolás is,végülis azt késöbb is meg tudtamvolna oldani, ha van ötlete. Ha pedig nincs, akkor már tudom, mihez kezdjek.
|
Miután úgy érezte, eleget nézte, végre szólásra nyitotta a száját. Azért remélte, hogy Meara előbb töri meg a csendet, de így se rossz, mert kapásból eszébe jutott egy kérdés, amit fel is tesz.
- És, mit terveztél délutánra? Már, ha nem valami nagy titok. - A kijelentő mondatot szinte reflexből tette hozzá, ezzel is eltörölve azt az esetleges gondolatot, hogy faggatózni szeretne, netán kihallgatás szituációra hasonlító jelenetre váltanának át. Ártatlan kérdésnek szánja, amiből azonnal kikalkulálhatja, hogyan fordíthatná számára kedvező irányba a dolgot. Unatkozik, szabad a napjának hátralévő része, kivéve egy órát, amikor befejezi a szokásos napi rutinhoz tartozó feladatát. Összeköthetné a kellemeset a hasznossal, egy csinos lánnyal meg abszolút csak kellemesen töltheti a szabadidejét.
|
Továbbra is Soul mellett álltam, majd kíváncsian néztem az odajövő fiúra, aki egyenlőre nem akart semmit mondani, de én sem tettem. Csendben álltunk, és Soult abajgattuk, akit ez egyáltalán nem zavart, legalábbis nem mutatta. Pillantásom körbe futtattam a helyen, majd a fiú lován állapodott meg a tekintetem. Elgondolkoztam rajta, hogy vajon mikor ad hangot annak, hogy mindketten, ott hagytuk, de egyenlőre nem tette, mondjuk ez nem jelentette azt, hogy nem is fogja, mivel az elöbb, mikor én ott hagytam, akkor is közbeszólt. Elgondolkoztam rajta, mit kéne még ma csinálni, mivel még nem volt késő, de nem jutott az eszembe semmi, gondoltam, hogy megkérdezem társam, hogy neki van e ötlete, de egyenlőre tovább álltunk, nem volt kedvem megtörni ezt a csendet. Rájöttem, hogy kicsit jó egy nyugottabb helyen lenni, mondjuk Dublin sem volt az a pörgő nagyváros, de nyüzsögtek ott az emberek a maguk módján. Örültem, hogy megtaláltuk nővéremmel ezt a helyet, már most tetszett.
|
- A helyében én se örülnék neki, ha mással foglalkoznál, mikor én is ott vagyok. - Mondja Soul elégedetlenségét látva. Ez is egy enyhe célzás arra, hogy mennyire pozitív véleménye van a lányról. Ezen valamilyen szinten osztozik Fly Boy, aki a semmiért járó jutalom hatására abszolút szívébe zárja Mearat, és kíváncsian néz rá, hátha akad még számára valami barátkozási ajándék. Mivel nem kap, sőt, még ott is hagyja, ezért ő is nyerítésre nyitja a száját, Will azonban résen van, s álla alá nyúl, mintha be akarná csukni a száját, amit Fly érzékel, és inkább csendben marad.
- Szerintem is - Néz rá komoly arccal, aztán ismét vigyorog.- Jó legyél - Suttogja a fülébe, majd ellép tőle, s egyenesen a lányhoz sétál. Vagyis tulajdonképpen nem is hozzá, hanem a mellette lévő lóhoz. A nyakát simogatja, közben gazdája arcát fürkészi, csendben, mintha keresne valamit. Vagy csak úgy simán nézi, még maga sem tudja eldönteni.
|
-Hát. Ez igazán kedves. Mondtam a bókra, ésszélesen elmosolyodtam. -Hallod ezt Soul? Néztem a lovamra mosolyogva, aki a neve említésére felkapta a fejét, és kíváncsian nézett körbe, hogy vajon mi lesz itt. A ló reagciójára már igazán nevetnem kellett, de úgy, ahogy már rég nevettem. Majd mikor megtanultam újra normálisan beszélni, és levegőt venni, ismét feléjük fordultam. -Én meg egy ilyen aranyos párosnak nem tudok ellenálni, mint ti vagytok. Mondtam még mindíg vigyorogva, és elindultam feléjjük, majd odaadtam a lónak a répát. Lovam halk nyerítésére megfordultam. -Most komolyan irigyled ezt az egy darab répát? Már kaptál eleget. Néztem rá szemrehányóan, majd halkan felnevettem. -Hihetetlen vagy, nem mondtam még? Kérdeztem tőlle, és lassan visszasétáltam mellé, majd kárpótlásul megvakartam az orrát.
|
- Nehéz egy ilyen gyönyörű lánynak "Nem"-et mondani - Vigyorogva nézi Mearát, íme ismét egy szép mondat tőle. Szinte reflexből jönnek neki az ilyenek, nem is szokott rajtuk úl sokat töprengeni, kimondja, ahogy jön, s legtöbbször nem lő mellé vele.
- Nem igaz, Fly? - Néz a lóra, aki értelmes fejét hol Will, hol a lány felé fordítja, érzi, valami készülődik, és ettől izgatottság tör rá. Talán kap valamit? Talán kimehet végre? Lábával kíváncsian dobbant. Fejével meg mintha bólogatna, csak derüljön már ki a titok, ami pont kapóra jön a srác kérdéséhez, még ő is meglepődik ezen.
- Látod? Nem tudunk ellenállni neked.
|
Elmosolyodtam a fiú válaszának első részét hallva, de gondoltam, hogy lesz folytatás, így nem szóltam közbe, továbbra is Soult abajgattam, aki csukott szemmel tűrte, ahogy simogatom. Hát igen, voltak pillanatai, amikor teljesen ki tudott volna ugrani a bőréből, de most nyugottabb napjainak egyikét élte, aminek most valahogy örültem, elég volt az új helyet megszokni. Persze gondoltam, hogy ez nem lesz így mindíg, de azért most magamban erősen ajánlottam neki, hogy maradjon ilyen nyugott, neki is, nekem is könnyebb volt így, habár nem mondtam ezzel kapcsolatban semmit. A következő kérdésére én is komoly arcot vágtam, és végignéztem a lovon. -Hm. szerintem igen. Szerinted? Mondtam mosolyogva, persze nem álltam meg most sem. Habár gondoltam, hogy igen lesz a válasz, még nem indultam el feléjjük, gondoltam megvárom azért a véleményét, meg hogy megerősítse, vagy hogy esetleg megcáfolja a feltételezésem.
|
- Ha megérdemli, akkor semmi akadálya, hogy szeresse. - Feleli, s újfent megdörzsöli Fly orrát, mire a paci rosszallóan az arcába fújja a levegőt, aztán, mintha csak tudná, hogy róla van szó, a lány felé néz. Szeméből szinte árad, a "Jó fiú vagyok!" kisugárzás, amiből Will szerint egy szó sem igaz, de nem haragszik meg az apróságokért, amikkel mások ajándékozák meg a lovát, kivéve, ha ő nem tud róla előre.
- Szerinted most megérdemli? - Kérdez vissza, miközben úgy csinál, mint, aki alaposan végigméri a lovát, komolyan mérlegelve, kaphat-e jutalmnat bármiért, vagy most abszolút nem úgy viselkedik.
|
-Na, akkor tényleg őt hallottam. Mondtam széles mosollyal, mikor a hangos nyerítést követően a fiú odament látszólag a saját lovához. Eközben Soul is lassan megette a répát, és szimatolva próbálta kideríteni, van e nállam még. -Héjj, nagylány. Ki mondta, hogy dupla jutalmat kapsz? Néztem rá vigyorogva, de nem hiába volt jó a szaglása, most lapult még pár darab csemege a zsebemben, amit kis idő múlva elő is vettem, és perszenem voltam én egy kőszívű alkat,így még kapott egyet pluszba, amit gyorsan ki is kapott a kezemből.Amég ő jókedvűen falatozott, gyorsanvisszaslisszoltam a nyereggel,és a kantárral a nyergesbe, majd visszatértem Soulhoz. -Ő is szereti a répát? Néztem mosolyogva a fiúra, aki még lova mellett ált, akiről úgy gondoltam talán szívesen venne egy csemegét, ha már egyik társa falatozik, és mivel volt még nálam egy, így nem láttam akadáját, hogy ő is kapjon egyet, persze, csak ha a fiúnak nincs ellenére. Lovam orrát simogatva vártam a választ, miközben Soul újabb csemegét követelt, és megbökte az orrával a vállam. -Nana, azért túlzásokba nem esek, csak mert új helyen vagyunk. Kaptál már eleget. Mondtam neki nevetve, majd lassan ő is belenyugodott a dologba, így csendben vártam, mi lesz a válasz.
|
Mivel ő nem tud róla, hogy nem jön be, továbbra is ugyanúgy néz Mearára, mint eddig, hiszen neki ez úgy is szinte természetes. Az istállóba érve, több irányból is lovak bújnak elő, nézik, kik érkeztek, egyik másik halkan nyihogva köszönt, vagy kifejezte nemtetszését, amiért gazdája helyett mást talált a folyosón. Egy hangos, éles nyerítés rázta meg az istálló falait, Will fejét csóválta, ilyenkor komolyan elgondolkodott lova elmeállapotán.
- Igen - Válaszolt a fel se tett kérdésre, mert szinte biztos volt benne, hogy Flyra vonatkozna valamilyen téren. Ott maradt Soul mellett, míg Meara rendezgett a dolgokat, és direkt úgy állt meg, hogy feje ne látszódjon, hátha akkor Fly abbahagyja a hangoskodást, de tévedett. Megpaskolta a kanca nyakát, majd otthagyta, hogy arrébb menjen, néhány bokszal, és finoman, de erősen megdörzsölte lova orrát.
- Ide figyelj öregfiú, fogd be a csőröd, mert a végén kénytelen leszek bekötni - Parancsol rá, de fele ennyire se gondolja komolyan. Vet egy pillantást Soul irányába, ha ott van a lány is, akkor rámosolyog. Fly megböki a vállát, mire nevetve néz ismét rá.
- Miben egyeztünk meg? Ha csaj van a dologban, nem szólsz bele. - Ismét megdörzsöli az orrát kézfejével, a szavakat valamivel halkabban mondja, nehogy esetleg meghallja, habár azért annyira nincs közel, de jobb félni, mint...
|
-Értem. Ez is jól hangzik. Mondtam mosolyogva, miután befejezte a mondókáját. -Igen, akkor lehet őt hallottam, mikor kihoztam Soul-t. Mondtam, és tényleg eszembe jutott egy ló, aki legalább kétszer is mondta a magáét, amég felnyergeltem lovam az edzés elött. -Nem. Nincs különösebben. Mosolyodik el ismét. A fiú nézését helyesnek találtam, tipikusan az volt, akiért voltak lányok akik odáig voltak, de én nem tartoztam sosem az ilyen fajtájúak közé. Nővérem, és a szüleim, le is szedték volna már a fejem, ha ilyen lettem volna, de úgy gondoltam nem a szülői szigor, és nővérem természete tartott vissza ezektől, azért önállóbb voltam már ennél, csak egyszerűen ilyen volt a természetem amit persze nem bántam. Ezek mellett úgy gondoltam, nem árthat senkinek, ha beszélgetek vele, és összeismerkedünk, ha ő is itt él, akkor valamikor úgy is összefutottunk volna, szóval mindegy is, és amúgy is. Jó volt valakivel beszélgetni. Ennek ellenére, most csendben haladtunk, majd megálltunk az uticélunknál, és kikötöttem Soult, majd lenyergeltem. -Mindjárt itt vagyok. Mondtam, majd elvittem, hogy elpakoljam a felszerelést. Vissza térve, előkerült a zsebemből egy répa, amit kis kedvencem ki is szimatolt, és szokás szerint, a dícséretek mellett meg is kapott, majd mosolyogva figyeltem lovam csemegézését.
|
- Látom nem adod fel. - Most rajta a sor, hogy nevessen, igaz csak röviden. Szóval melléfogott, ez a lány nem olyan, mint a többi, ahelyett, hogy hosszasan fejtegetné saját életének apróságait, inkább az ő történetére kíváncsi. Hát jó, akkor mesél, habár valószínűleg jóval rövidebben, mint Meara.
- Szeptember óta vagyok itt mindenes, legalábbis a lovak körüli feladatok terén. Előtte Glasgowban éltem, van egy húgom meg egy bátyám, miatta szerettem meg a lovakat, de ő azóta mást csinál, Annet meg sosem kötötte le ennyire ez a világ, szóval én ragadtam le itt. Elvégeztem a sulit, aztán dolgozni kezdtem. Ennyi a rövid előzmény. Ide én is lóval jöttem, valószínűleg hallottad már az oistállóban, mert állandóan mondja a magáét. Türelmetlen, akárcsak Soul. - A ló nevének említésére felé néz, mire megpaskolja finoman a nyakát. Ha tudná, mit mondott, lehet megsértődne, vagy talán pontosan érezte, miről van szó, de már beletörődött ebbe a néha még előnynek is nevezhető tulajdonáságba.
- Kérdés? - Nem számít ilyesmire, de azért megadja a lehetőséget. Arcára azt a mosolyt varázsolja, amivel általában eléri alányoknál a "Milyen jó pasi!" féle gondolatot, és ahogy Mearára néz, már azzal is szinte ezt sugallja, persze úgy csinál, mintha mindez teljesen természetes lenne, hiszen neki lényegében az is.
|
Elindultunk az istálló felé, és út közben a fiú ujból egy kérdést tett fel. -Igen, érdekelne. Biztos érdekes. Mindenkinek van valami érdekes a történetében, ha úgy nézi az ember. Mondtam mosolyogva. -Igen zene. Imádtam, és még mindíg imádom, persze a lovaglást is, amint már említettem. Mondtam miközben visszafelé tartottunk a mellettem peckesen lépdelő Soullal, és a fiúval. Vártam, hogy mostmár talán belekezd ő is a mesélésbe, talán azt hitte, hogy én egy beszédesebb alkat vagyok, ami talán még igaz is volt a magam módján, de én is szívesen hallgattam meg másokat, és ez most sem változott. Ígyhát érdeklődve vártam, hátha ezek után belefog a mondókájába. Közben feltűnt elöttünk az istálló, de továbbra is olyan tempóban haladtam, mint eddig. Mostanra lovam is lenyugodott nagyjából, így könnyebb is volt haladni.
|
Kinevetik. Ez van, ha az ember bókolni próbál, de ez egyben a siker jele is.
- Tényleg? Ezt nehezen tudom elhinni. - Tettetett meglepettséggel néz a lányra, közben Soul nyakát simogatja. Nagyon szép ló, ezt a következtetést már az első pillanatban levonta, s most, hogy látta munka közben a véleménye csak még tovább erősödött, plusz mellé jött egy csinos lovas, s így teljes az összkép.
Mellé szegődve indulnak el, hagyja, hogy Meara találja ki az uticélt, ilyen apróságokkal ő nem foglalkozik, a lényeg, hogy ne zökkenjenek ki a jó hangulatból, ami egyenlőre úgy tűnik (legalábbis neki), megvan mindkettejüknél.
- Szóval, kíváncsi lennél az én történetemre? Fel ennyire sem érdekes, mint a tiéd. Zene? Érdekesen hangzik. - Visszatereli picit a témát a lányra, mert tapasztalatból tudja, a nők szívesebben fecsegnek, mint hallgatnak, és talán ezalól ő sem kivétel, szóval megpróbál jó hallgatóságnak tűnni, már ha erre van szükség.
|
-Rendben. De ha végeztem. Te jössz. Nem úszod meg te sem. Mondtam mosolyogva, majd a fiú tekintetétől kísérve, levezettem Soult. Nem zavart nagyon, hogy nézett, nem az a típus voltam, aki két perc alatt felhúzza magát az ilyesmin, és ha zavart sem mutattam volna, de egyenlőre még nem is kellett palástolnom érzelmeimet, mert gondoltam, csak szeretne ismerkedni, ami nem baj, mivel én is szerettem barátokat szerezni, még akkor is, ha ez nem mindíg ment feltétlen elsőre. De most úgy gondoltam belevágok, mivel új helyen vagyok, jó lenne legalább ha pár embert ismernék a környezetemben. így mikor végeztem lecsusszantam a nyeregből, kinyitottam a kaput, és odamentünk hozzá. A következő mondatára elnevettem magam. -Hát, hallod. Ezt még így sosem jelentette ki, senki, de köszi. Mondtam mosolyogva. -Akkor mehetünk is. Ajánlottam fel, majd megvártam, hogy a fiú beleegyezzen, addig lovam mellett álltam, aki már mentvolna nagyon , így néha toppantott egyet patájával. -Türelem, te élénkség. Mondtam neki, és megpaskoltam a nyakát, miközben tovább vártunk a fiú válaszára.
|
- Ezt a mesét hagyjuk a következő körre - Válaszolta, mikor a saját ittlétének okait kezdte el boncolgatni Meara. Tekintetével figyelte a levezetést, a hasonlóságok megvoltak, a tanárok mindig ugyanazt tanítják, később hiába módosít rajta a lovas, mindig megmaradnak a régi, jól bevált dolgok. Kényelmesen visszadől a kerítésre, két karját előre nyújtva támaszkodik rá, kezeit lazán egymásra teszi. Néz és néz, nem bírja megállni, hogy találkozásuk óta már sokadszorra, végignézzen a lányon, már amennyire megteheti. Magában megfogalmaz egy elég pozitív véleményt a külsejéről, amit majd bók formájában valahogy a tudtára is fog adni, ám míg ez megtörténik addig maximum tekintte árulhatja el érdeklődését. Ezt nevezhetnénk akár a gyengéjének is, a szemei mindig előbb elárulják hangulatát, netán gondolatait, mint kimondaná, ami meglepő, tekintve, hogy szinte azonnal kimondja, amint eszébe jut. Tehát vár, míg befejeződik a munka a pályán.
- Tudod, ritkán mondom azt, hogy valaki lóra termett, de te igazán jól mutatsz a nyeregben - Fog is bele a szokásos szövegbe, habár másképp szokott fogalmazni mindenkinél, nehogy rásüssék, hogy előre betanulta a mondatokat.
|
-Örülök. Mondtam, miután a fiú is bemutatkozott, majd következő kérdésére elmosolyodtam, majd belekezdtem a történetbe. -Elég zenei családba születtem, három bátyjal, és egy nővérrel áldott meg a sors. Nővérem most is itt van, nemtudom találkoztál e már vele, de nem hiszem, kiment lovagolni, egy lányzóval. Mondtam, majd visszatértem az eredeti témához. -Neki is, nekem is, kiskorunk óta nagy szerepet játszott életünkben a zene,ami talán nem is csoda, ha azt nézzük, hogy már szüleink is ezzel foglalkoztak. Majd kisgyermek koromban, előbb mint nővérem megismertem a lovakat. Mondanom sem kell talán, de nagyon megfogtak, és érdekelt is a lovaglás, így abba is belefogtam a zene mellett. A díjjugratás tetszett meg a legjobban, és azóta ezt művelem Soullal, a versenyeket sem hagytuk ki az életünkből, és közben el is végeztem a középiskolát, majd úgy gondoltam rámfér a fejlődés, és a gondolkodási idő, hogy meik irányt válasszam inkább, mondjuk mindkettőt is művelhetném egyszerre, és hajlok rá, hogy e mellett fogok végül dönteni, de elöbb szeretnék itt eltölteni minnél több időt, mivel már most tetszik a hely. Felyeztem be végül a kis monológot, halvány mosollyal az arcomon. -Te mióta vagy itt? És te miként kerültél ide? Kérdeztem vissza, ha már a fiú is megkérdezte, gondoltam én is megpróbálok megtudni valamenyjit rólla a nevén kívül. -Ha van kedved, és időd, megvárhatsz, szerintem már csak levezetem Soul-t. Mondtam, majd neki is álltam a feladatnak, közben a fiút figyeltem, hátha ő is belekezd a mesélésbe.
|
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés