[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Tovább elmélkedtem, majd én is meghallottam a hangot valahonnan nem olyan messziről, majd a gazdáját is megpillantottam. -Semmi gond, menyj csak. Mondtam, majd elnéztem, ahogy beszélgetnek, végül vissza jött, de látszott rajta, hogy nem állhatnak túl jól a dolgok. Nem kérdeztem, végülis ha akarta, akkor majd úgyis elmondja, ha meg nem, akkor meg nem tartozik rám. Végül az előző mellett döntött, én pedig végighallgattam, majd bólintottam. -Rendben, akkor menyj kovácsnak, csak az ujjadat el ne törd. Nevettem. -Szia, rendben! Intettem neki még én is, majd néztem, ahogy eltűnik, majd bementem lovamhoz, elköszöntem tőlle, és a ház felé vettem az irányt, végülis nem jártam még mindenhol, és a pakolnivalók is csak rám vártak.
|
Hagyja a lányt elgondolkodni, nem akar beleszólni, meg így jobban megnézheti magának, de túl sok különbségre nem bukkan az eddigi véleményéhez képest. Csinos lány, aki szereti ugye a lovakat, és még vicces is, remek társaság lesz az elkövetkezednő időszakban. Mondjuk ilyenből van már egy pár, de a több sose baj, legalábbis ilyen téren nem, s ő semmi törvénybe ütközőt nem tett (még?) ezzel, szóval vígan élvezheti a sors kínálta lehetőségeket.
Egészen addig ezen töprengett, míg meg nem hallotta a nevét valahonnan mögülük. Megfordulva az egyik itteni srácot látta meg, aki tőlük nem messze állt, s kezével vadul kalimpálva jelezte, hogy menjen már oda hozzá.
- Bocs, egy pillanat - Fordult vissza Mearahoz, aztán odasétált a sráchoz, akivel váltott egy pár szót. Enyhén morgolódva kocogott vissza a lányhoz.
- Ne haragudj, de mennem kell. Úgy tűnik, felcsaptam kováncsnak. - Húzza el a száját. Remélte, hogy ma már semmi plusz munkát nem kap, erre persze, hogy a nyakába sóztak valamit, aihez amúgy nem is ért túlzottan, de talán a tapasztalatai elegek lesznek hozzá.
- Majd még beszélünk! - Küld egy mosolyt felé, aztán irány a srác, és vele együtt az istállóhoz megy, hogy elintézze, amit el kell. Nincs túl sok kedve hozzá, ez árad belőle, de amit muszáj, azt muszáj...
|
-Lehet, hogy úgy lesz. Mondjuk reméljük akkor több figyelmet kap. Mosolyogtam, és elnézve a lovamat, aki mostmár ismét rohangászott, nem nagyon viselte meg, hogy egy eb megunta a társaságát. Talált is egy másik helyet, miután kifutkosta magát, és ismét legelni kezdett. Vagy csak szimatolta a füvet? Innem nem láttam pontosan, de azt meg tudtam állapítani, hogy továbbra is jól elvan. -Csak nem bántják. Pillantottam a kutya után, aki most ismét talált magának egy kiszemelt alanyt, akinél próbálkozhat. Ahogy elnéztem a lovakat, meg a kutyát közöttük, eszembe jutott, hogy mióta álldogálok itt. Elvileg csak Shoult hoztam ki, de már legalább egy órája itt áltunk. Nem zavart különösebben, nem siettem sehova, és végülis a bőrönd is megvárt, tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy jutottam el az állatoktól idáig. Azt viszont megállapíthattam, hogy most is mint mindíg, hozom a formámat, és megint sikerült elgondolkoznom valamin, ami teljesen nem ide vágott. Az az én szerencsém,hogy nincsenek gondolatolvasók. Legalábbis nem tudok rólla. Ha lennének biztos megnyerném, a világ leg képtelenebb dolgain gondolkodónak járó díjjat. Vagy a világ legnagyobb ütődöttjének járót? Nem is tudom, de valahogy egyikre sem pájáztam. Azt, hogy ütődött vagyok, tudtam, na meg nővérem jópárszor a fejemhez is vágta, persze csak viccből, a másikról meg csak elég ha én tudok. Felnéztem, és ezután azon kezdtem el töprengeni, hogy mit mondjak, de egyenlőre nem jutott semmi érdemes az eszembe, így csöndben maradtam.
|
Tekintetével követte a kutyát, ahogy próbálkozik, míg meg nem unja, és ott nem hagyja a megkönnyebbült kancát. Ebből barátság lesz, ehhez kétség sem férhet, az idő megoldja a kezdeti problémákat, az mindig mindent rendbehoz.
- Vissza fog térni, csak túlcsordul benne az energia - Válaszol a lányra pillantva. Sikerült annyira kiismernie az elmúlt napokban, hogy lássa, hiperaktív és korához illően a játék a mániája.
- Amíg valamelyik ló be nem pipul rá, addig nem lesz nagy baj. - Teszi még hozzá, és tovább nézi az ebet, aki máris új "áldozatot" szemelt ki. Az a kanca nem olyan szelíd, mint Soul.
|
Soul valamivel jobban odafigyelt mostmár a kutyára, legalábbis felé fordult. Na, haladás, még pár óra, és összebarátkoznak. Nem is értettem, miért ilyen bolond most a lovam, de az is lehet, hogy csak fáradt volt az utazástól, végülis ha belegondolok keveset utaztunk még, izgultam is rendesen, hogy jól viselje, de nem volt vele semmi baj, aminnek örültem is. -Igen, úgy látszik. Nevettem fel halkan, de többent nem tudtam hozzáfűzni a dologhoz, így tovább nézelődtem. A kutya hírtelen megfordult, és ott hagyta Soult, aki elképedten nézett utána. -Úgy látszik megunta, hogy nem figyelnek rá. Mondtam eltűnődve, majd néztem, hogy végül hol köt ki az eb, mert eddig csak körbe rohangált, volt ahol megált, de nem túl sok időre.
|
Nem jött be, amit mondott, a kutya teljesen figyelmen kívül hagyta őket, nem csak őt, hanem a lányt is, ami akár még ciki is lehetett volna, de nem neki.
- Tudja, hogy mellettem labdába se rúghat - Egy kis önfényezés sosem árt, főleg, mert ezzel talán eltereli az előbbiekről a témát, és inkább egy új felé evezhetnek. Nem egoista, vagyis pontosabban egészségesen az. Elnézi eközben az eb próbálkozását, aki szemet vetett Soulra, de a kanca nincs annyira oda érte, mint fordítva.
- Kéreti magát a kisasszony - Mondja ugyanazzal a mosollyal, mint eddig, nehéz is lenne nem így tennie, amikor annyira élvezi a helyzetet. Nem is tudott volna jobb délutáni programot kitalálni.
|
-Értem. Mondtam mosolyogva, majd kíváncsian figyeltem, hogy a kutya odajön e, de végül nem tette. -Szerinted igen? Szerintem nem érdekli. Nevettem fel, de azért én is tettem egy próbát, és leguggoltam, majd elkezdtem hívni a kutyát, mivel fütyülni már rég fütyültem, és nem tudtam, menne e még, de hátha a füttyre nem jön oda, talán erre igen. De ez a módszer is kudarcot vallott, mivel erre még a fejét sem fordította felénk, tovább hempergett a fűben. -Na, mondom én, hogy nem. Álltam fel. -Ez egy makacs kutya. Mosolyogtam, és tovább néztem, és ismét elnevettem magam, mikor megláttam, hogy a Kutya Soulhoz próbál odamenni, aki mindíg egy lépéssel arrébb megy. -Na, és Soul is gonoszkodik. Milyen társaság ez? Kérdeztem tettetett felháborodással, miközben tovább néztem a bohóckodásukat.
|
- Fogalmam sincs. Egyszer csak itt termett, és azóta is felbukkan néha, de bárkit kérdeztem, nem tudja kié. Viszont egyelőre még itt van, szóval valószínűleg itteni. - Hosszabban fejti ki ugyan, de legalább nyertek egy új témát, amit boncolgatni lehet. Will leguggol, és fütyül a kutyának, aki még mindig a lovak ideignek tépázásával van elfoglalva. A hangot meghallva azonban megáll, és a hívogató srác irányába néz, aztán a barátaira, és a végén velük is marad. Eldobja magát a fűben, hempereg, élvezi a délutánt.
- Neked kellett volna megpróbálni, a csinos lányokat jobban szereti - Felegyenesedik és visszadől a korlátnak. Azt hitte, ide tudja hívni hozzájuk a kutyát, de nem sikerült. Ettől sem esik azért pánikba, megpróbálta, nem sikerült. Ez van.
|
Csendben álltam tovább, azon gondolkozva, hogy mit mondhatnék. Engem nem zavart egyenlőre különösebben a csend, de lehet hogy őt igen, bár még nem jutott semmi az eszembe, így tovább nézelődtem. A következő pillanatban megjelent egy kutya, akire csodálkozva néztem, mert eddig nem láttam erre felé, bár az nem jelenti azt, hogy csak most jött, mivel én is nemrég érkeztem. -Nem, nem fél tőllük. Mondtam mosolyogva, és ahogy elnéztem soult, láttam, hogy ez most sem változott, mivel ő továbbra is nyugottan legelészett, csak egy pillanatra nézett fel, hogy megnézze magának az új jövevényt. -Itteni a kutya? Kérdeztem, mivel egyenlőre a többi lovat sem zavarta különösen, gondoltam, hogy igen, vagy már látták itt párszor, de azért ez is jobb, hogy ne legyünk csendben megint.
|
Csendben álltam tovább, azon gondolkozva, hogy mit kéne hogy mondjak, bár engem nem zavart a csend egyenlőre, de lehet, hogy őt igen, vagy nem is tudom.
|
Nevet vele, de csak egész röviden, és nem is túl hangosan. Jó a kedve, ezt köszönheti Mearának, aki feldobta a puszta jelenlétével. A lovak remekül elvannak, akárcsak ők itt ketten, már csak valami témát kellene feldobnia, amivel elkerülhetik a némaságot, ami ugye egy bizonyos idő után kínossá tud vállni. Ettől azonban nem kell félniük, mert egy kutya száguld el mellettük, át a kerítés alattt, be a lovak közé. Will szemöldöke homlokára szalad, ahogy nézi a közepes termetű fehér-fekete színű ebet, de hamar leesik neki, hogy mostanában elég sűrűn látja erre, és eddig nem csinált rosszat, habár fogalma sincs, kié lehet.
- Ugye Soul nem fél a kutyáktól? Ez egy ritka őrült példány. - Teszi még hozzá a kérdés mellé. Pár ló arrébb sétál az útból, van, amelyik hevesebben, van amelyik morcosan, lassan, de ez nem zavarja, mert ugyanolyan boldogan, vagy inkább bolondan ugrál közöttük.
|
Halkan felnevettem, de ehhez már nem fűztem semmien mondanivalót, nem tudtam igazából mit is mondhatnék erre. Továbbra is mosolyogva álltam, nem azért, mert a fiú megdícsérte, ez már megszokott volt nállam átlagos napjaimon, szinte észre sem vettem. Persze nekem is voltak rosszabb napjaim, de szerencsére ezek voltak kevesebben, amit nem bántam, sőtt örültem neki. A családban mindenki ilyen vidám jellemű volt, így ez szinte természetes volt nállam. Soulra pillantottam, aki látszólag élvezte a szabadságot, és lassan a terepet is felderítette, és most nyugottan álldogált, és legelt, bár nálla nem lehetett tudni, ez meddig tart. Vissza pillantottam beszélgetőtársamra, majd tovább álltam csendben, a környezetet fürkészve. Nyugott volt minden, ami fura volt a sok pörgés miatt, de a természetem is inkább a nyugott felé hajlott, így ez is tökéletesen megfelelt, és ezen gondolkoztam, miközben ott álldogáltunk. Nem tudtam mit mondjak, így inkább csendben maradtam, várva, hogy ő törje meg a csendet. Ha nem, az nekem úgy is megfelelt, mondjuk egy idő után kínos tudott ez is leni, de egyenlőre nem volt az.
|
- Mindenki így gondolná, akinek van szeme hozzá, hogy meglássa, ha valaki szebb az átlagosnál - Fűzi tovább a dolgot szemrebbenés nélkül.
- De igen - Ért vele egyet, s majdnem hozzátesz még valamit, ám azt már ő is túlzásnak véli, szóval inkább hagyja a fejében a nyilvánosság helyett. Ettől függetlenül, tényleg igazat ad a lánynak, ha valakinek jó kedve van az semmiképp sem lehet rossz, kivéve ha más kárán szórakozik, de valószínűleg most nem erről van szó. A vidámság ragadós, így már teljesen elfelejti, hogy akár egy pillanatig is unatkozott.
|
Csendben álldogáltam tovább a lovakat figyelve. -Hát igen, én is úgy gondoltam. Mondtam nevetve. Láttam lovam meg is találta az ismerőst, és vidáman üdvözölték egymást, ami egyet jelentett Maireék már hazaértek, hacsak a ló nem hagyta ott a lovasát, amit nem feltételeztem volna. Elgondolkozva figyeltem őket, észre se véve, hogy már megint mosolygok. -Oh. Köszönöm, ha tényleg így gondolod. Mondtam felé fordulva. -Gyakraan van így, mondjuk ez csak jót jelenthet. Inkább mint hogy sírjon az ember, nem? -Kérdeztem. Sokakat idegesített az általában jelenlevő vidámságom, mondjuk engem nagyon nem, jobb volt ilyen pozitívan szemlélni a dolgokat, és ez nem is volt olyan nehéz, egy ilyen lény mellett mint Soul, na meg eddig ott volt a zene, mondjuk reméltem, hogy ezután is ott lesz, na meg az én állandóan pörgő családom is hozzásegített ahoz, hogy ott virítson az az említett mosoly az arcomon.
|
Vele nevetett, s közben a lovakat figyelte továbbra is. Többen is kint tartózkodtak még, így bőven akadt új ismeretség a kancának, már csak nézni őket, ez feldobná az embert, de mivel Will alapból jókedvében van, így maximum fokozni tudja azt a jelenet.
- Akkor sok hasonlóval fog itt találkozni - Ennyit fűz még hozzá a látottak pedig abszolút alátámasztják ezt, mert érdeklődő lovak veszik körbe Soult. Szereti nézni őket, remek kikapcsolódás és gyakran töpreng azon, vajon, mi játszódhat a fejükben, vagy épp a saját életén rágódik, a jövőjén, a múlton, vagy a jelenen, amit legtöbbször az egyik paci szakít félbe, de most kivételesen inkább a mellette álló lányra koncentrál, mert ő jelenleg figyelemfelkeltőbb az unalmas mindennapokon való rágódásokon.
- Még szebb vagy, amikor mosolyogsz - Szólal meg, miután egy (rövid) ideig csendben fürkészte Meara arcát, és elérkezettnek látta az időt a némaság megtörésének.
|
Mosolyogva figyeltem a másik párost, majd elnevettem magam. -Nem baj, így szeretjük őket. Legalábbis Soul néha kikészít rendesen, de mégsem cserélném el egyetlen lóval sem. Mondtam mosolyogva, és láttam, hogy lovam már a nevére sem kapja fel a fejét, lefoglalta az új hely felfedezése. -Óh, őt nem kell félteni. Igazi mókamester, ha arról van szó.És ha olyan kedvében találja az ember. Mondtam nevetve. Gondoltam, hogy célzás féleség is van a dologban, de arra nem reagáltam, akkor sem, ha észre is vettem a dolgot, továbra is nézelődtem, és örültem, hogy összefutottam valakivel, jobb elfoglaltság volt, mint a pakolás.
|
Fly Boy a legelő láttán össze-vissza ugrándozott, mint egy kajla csikó, semmivel se lehetett rávenni, hogy lehiggadjon, így hát Soul után ő is bejutott, Will nevetve csapott a rengeteg nasitól az átlagnál kissé méretesebb farára, mire még gyorsabban száguldott be, elsuhanva az ismeretlen terepen járó kanca mellett, s már ott se volt. Neki is bőven maradt még a fölösleges energiából.
- Borzasztó - Dől neki ő is a korlátnak.
- A helyedben félteném a lovam, mert Flytól rengeteg csínyt és rosszaságot tanulhat. Olyan, mint a gazdája, teljesen elmegy az esze, ha meglát egy ilyen gyönyörű lányt. - Küld egy olyan típikus "lvadj el tőlem, főnyeremény vagyok" mosolyt Meara felé, aztán, ha észre lett véve akkor profilból is megcsodálhatja, mert Will, fejét elfordítva a lovakat kezdi el fürkészni.
|
2013.02.22 19:13 Riora „
Felnevettem szavait hallva. - Tetszik a stílusa, ahogy írja a könyveit. Kell hozzá fantázia. - Mondtam elismerően, tovább ecsetelve a könyvtémát. Bár már nem sokra emlékeztem abból, amit olvastam, de Karl May stílusára még igen. És tudtam, hogy lenyűgözött. Ha Joy ennyire vágta a könyveket, el sem tudtam képzelni, hogy mennyiszer olvashatta el. Mosolyogva hallgattam aztán a szavait, miként talált rá a helyre.
- Ugyan, de biztos megérte a nyereg. Meg az is, hogy ide jöttél. - Mondtam neki bíztatóan. Aztán láttam rajta, hogy kicsit elkalandozott, de végül ismét megszólalt. Felnevettem.
- Hát, ahogy vesszük, kinek mi a közel. Dublin-ból jövök. - Mosolyodtam el. - Igazából az egyik évfolyamtársam mesélt erről a helyről, a suliújságba írt egy cikket. Ott láttam meg először, de még azelőtt, hogy még azon gondolkoztam volna, hogy ide jövök. Legalább nem kellett már keresgélnem valami jó lehetőséget. - Mondtam mosolyogva, aztán Jewel-re pillantottam, aki most ismét nekiiramodott. Gyönyörű látvány volt, ahogy szinte úszott a levegőben. Joy lova látszólag még mindig nyugodtan legelt.
|
Megvártam, amég elkészülnek, majd elmosolyodtam, és előre indultam. -Köszönyjük. Mondtam hátranézve a vállam fölött, majd fogtam az ajtót, amég kijöttek, mert ez nem jelentette azt, hogy otthagyom őket, és előre megyek, majd mikor kijöttek tovább indultunk. Csendben mentem lovam mellett, és kis séta után meg is pillantottuk a legelőt, a kapuhoz léptem, és beengedtem Soult, majd a keritésre könyököltem, és mosolyogva figyeltem. Ma már sokadszorra eszembe jutott, hogy nem volt rossz ötlet, hogy ide jöttünk, és ez már pozitívum volt, mert ha nekem ilyen megérzéseim voltak egy nap után, az általában jót jelentett. Megvártam a másik párost, majd mosolyogva álldogáltam tovább, Soul pedig nekiált, hogyha már kijutott a legelőre, kihasználja a szabadságot, és nekiált futkározni. -Már azthittem, hogy elfáradt. De ezek szerint mégsem. Nevettem fel halkan. Érdekes,de lovam néha még ilyen hosszú együtt töltött idő után is meg tudott lepni, amit persze nem bántam, amúgy lehet unatkoztunk volna. Ígyhát mosolyogva figyeltem, hol a lovakat, hol a beszélgetőtársamat.
|
Mikor Joy elindult Sibával, mi is követtük őket Jewel-lel. Láttam, hogy lovam kíváncsian figyeli a másik patást, míg én kissé döbbenten, amilyen igyekezettel majdhogyne kivonszolta Joy-t az istállóból. - Húha. Van benne erő. - Jegyeztem meg, mikor kiértünk az udvarra. Jewel táncolt a szár végén. - Héhé kislány, ne most sózz be, kérlek. Majd kivágtázhatod magad. - Simogattam meg a nyakát, aztán leengedtem a kengyeleket. Mégegyszer ellenőriztem a hevedert, s miután rendben találtam mindent, gyakorlott mozdulattal nyeregbe lendültem. Összeszedtem a szárakat, felvettem a helyes tartást, és igyekeztem féken tartani lovam, akinek mehetnéke volt már nagyon, Siba-hoz hasonlóan.
- Hát, akkor menjünk. - Mondtam mosolyogva Joy-hoz fordulva, aztán gyengéd, de határozott jelzést adtam Jewel-nek, aki nyugodtságát meghazuttolva szaporázta lépteit, erősen kellett fognom. A kissé előttem lovagló lányar néztem, mivel ismételőreengedtük őket, nem szerettem volna, ha esetleg Siba tényleg begolyózik, senki nem járt volna jól.
- Jól nézel ki Siba-val. - Jegyeztem meg. - Igazából nem volt még alkalmam vérbeli westernesek társaságát élvezni, úgyhogy megtiszteltetés, de komolyan. - Mondtam, miközben kényelmes tempóban a kapu felé haladtunk. Jewel most, hogy már úton voltunk ismét lenyugodott, és kényelmesen baktatott az appaloosa nyomában.
|
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés