Új bejegyzés Frissítés

2013.05.22. 14:23 Riora

Mentünk tovább, s sokáig nem szólt egyikünk sem. A lovak is határozottan csendesek voltak, na, nem, mintha lármásak lennének egyébként, lehet, csak az álmosság tette velük. Ami azt illeti, én is kezdtem megérezni a koránkelés nyomait, kissé elmerengtem a nagy hallgatásban, s rájöttem, hogy az utóbbi pár napban nagyon keveset aludtam. Akár kimerültnek is lehetett volna nevezni, amit jómagam nagyon ritkán vettem észre. Most is reméltem, hogy hamar elmúlik majd az érzés. Nem volt újdonság, ha mentem valahova hosszabb távra, akár el otthonról, vagy valami nagyobb horderejű dologra készültem mindig iszonyatosan rosszul aludtam, aminek az lett az eredménye, hogy, ha épp nem csináltam semmi nagy aktivitást igénylő dolgot, akkor előjött rajtam a fáradtság. És nem volt éppen kellemes, mikor az? Szóval ideje lett volna újra felráznom magam. Befordultam az egyik sarkon, s haladtunk tovább. Olyan csendes volt minden, hogy az már szinte fájt. Tegnap még sokkal népesebbek voltak az utcák, meg is néztek minket, főleg a gyerekek. Nem zavart különösebben, mondhatjuk, hogy hozzá voltam szokva. Szabályosan összerezzentem, mikor Mea megtörte a csendet. Végül csak bólintottam. A megszólalási kényszerem valahogy elmúlt, azt sem tudtam, mit kéne mondanom. Egyszerűen kifogytam a témákból. De aztán eszembe jutott valami. - Láttad már azt a kutyát, amelyik itt ökörködött az úton a lovak előtt? Úgy tűnt, mintha ismernéd. - Kérdeztem kíváncsian. - Reggel én is összefutottam vele, akkor is kerge volt már. - Grimaszoltam. - Jewel-t jól fel is idegesítette. - Tettem hozzá sóhajtva. Jó, az rendben volt, hogy lovam nem épp a nyugalmáról híres Soul-lal ellentétben. Pedig talán a nevükből pont fordítva gondolná az ember, bár rokoni szál sincs közöttük. De akkor is. Kíváncsian vártam a feleletét, miközben lovagoltunk tovább.

2013.05.19. 19:46 Lili

Mindketten csendben voltunk, nekem sikerült teljesen elgondolkoznom, és gondoltam, hogy nővérem is így van vele, vagy egyszerűen jól esik hallgatni a csendet. Én is így tettem, amikor épp nem jutott eszembe semmi, majd lassan megláttuk a várost. Még sosem jártam errefelé, így kíváncsian nézelődtem, mindíg szerettem az új helyeket, mármint körbenézni. A változások azért nehezebb esetek voltak, de képes voltam túlélni azokat is, amúgy itt sem lennék most. -Rendben. Bólintottam, és már épp kezdtem volna azon agyalni, hogy merre is kéne menni, de Lisa határozott volt, mint mindig, és már el is indult, nekem így csak követnem kellett. Egy ideig csendben szemlélődtem, bár még néptelenek voltak az utak, meg mi is igyekeztünk elkerülni a forgalmasabb részeket, már ahogy így el lehetett, hogy még nem ismertük a helyet, de egyenlőre összejött, bár lehet, csak a korai időpont miatt. -Ahogy elnézem, jó döntés volt ez így. Nem tudtam, igazából ezt most miért mondtam, a  csend nem zavart különösebben, és igazából a lovaglásra, vagy a  döntésre is lehetett értelmezni, ami neki elöbb eszébe jut, bár szerintem mindkettő igaz volt. Vártam, hogy mondjon valamit, azért jó lett volna, ha nem némán lovagoljuk körbe a várost.

2013.05.11. 23:46 Riora

Lovam most már nyugodt volt, így minden zökkenő nélkül haladhattunk tovább. Az út a városig szinte teljes csendben telt, a lovak patáinak ütemes dobogását és a vidám hangulatot teremtő madárcsivitelést, no meg az egyéb erdei zajokat leszámítva. Hamarosan feltűntek előttünk Edinburgh körvonalai, teljes életnagyságban. Gondolom, már szokva voltak a lovasokhoz a lakók, mivel tegnap sem kaptunk Joy-al túlságosan nagy figyelmet, aminek őszintén örültem. Elég néptelenek voltak az utcák, bizonyára a szokatlan meleg miatt, de nem is a fő útvonalon mentünk. Meg aztán korán volt még, illetlenség lett volna felzavarni a város békéjét. Így nem is tettük. Mások viszont igen. Mikor az autó elhúzott mellettünk, Jewel csak oldalazott pár lépést, de erősen fogtam a szárat, elejét véve annak, hogy ismét kedve támadjon esetleg rakoncátlankodni. Mikor Mea-ékra néztem nyugodtan vettem tudomásul, hogy Soul sem rémült meg túlságosan. - Hm, körbejárhatnánk. A főutcára azért nem mennék be, lehet, legközelebb nem úsznánk meg ennyivel. - Mondtam komolyan. Így, elhatározásomnak megfelelően Jewel-t az egyik mellékutcára irányítottam. A betonutat füves rész szegélyezte, így ott haladtunk, nehogy a patkók csattogása túl nagy zajt keltsen. Így is láttam, hogy pár kíváncsi szempár les minket az ablakokból, de úgy gondoltam, ennyit még képes vagyok elviselni. De oda kellett figyelnem, mert Jewel úgy döntött, hogy szórakozni akar és mindenáron legelni szeretett volna, de nem engedtem, hogy lehajtsa a fejét. Lesz még ideje enni, ha visszaértünk. Kíváncsian nézelődtem tovább, nem szóltam egy szót sem. A házak megbújtak a nagy fák árnyékában, otthonos kis hely volt és nagyon barátságos, hangulatos. Legutóbb nem néztünk körül ennyire, most jól esett hát megcsodálni a várost.

2013.05.11. 22:26 Lili

Mosolyogva vettem tudomásúl, hogy egybenvan, és megvártam, még összeszedi magát, majd én is felültem lovamra, és folytattuk utunkat. Más állattal nem futottunk össze, ha a madarakat nem számítjuk, de az a lényeg, hogy több bravúrt egyik ló sem követett el egyenlőre.  Felvettük velük a tempót, és elgondolkozva haladtunk, csak arra eszméltem, hogy a város szélén járunk. Nem tudtam, itt milyen mértékben megszokott hogy lovasok járnak erre, de gondoltam, hogy megszokták már, ha nem, akkor meg majd néznek egy nagyot, végülis olyat is kell néha. -Merre tovább? Fordultam nővéremhez, mivel nekem nem volt ötletem, így le is lassítottam, várva, hogy mit mond. Hírtelen egy autó húzott el mellettünk, mire Soul ugrott egyet, bár nem csodáltam, én is megiedtem tőlle, tényleg váratlanúl jött. Pár pillanatig azt hittem, nekem is sikerül ma esnem egy szépet, de végül a  nyeregben tudtam maradni, aminek örültem, nem is kicsit. Nem hiányzott még egy esés, bár azthiszem túléltük volna, de jobb volt ez így. -Ez az iedezés világnapja. Jelentettem ki, miután én is, és lovam is megnyugodott, majd nővérem arcát fürkésztem a  válaszra várva.

[4-1]