Új bejegyzés Frissítés

2013.02.17. 19:37 Rosetta

Mikor sikeresen túltettem magam a heveny szívinfarktussal járó első ijedtségen, és vettem pár mély levegőt idegszálaim visszaborzolásának érdekében ,felnéztem a jövevényre. Jó, összinte leszek. Annyira nem kellett felnéznem rá. Ugyanis meglehetősen alacsony volt.  Máskülönben egész szép lány volt, legalább is nálam biztosan mutatósabb. Haja vörös volt mint az enyém,de tucatnyi árnyalattal sötétebb ,és nem ilyen répaszínű. Arca finom metszésű volt, nyílt és barátságos. Szimpatikusnak tűnt első látásra ,úgyhogy kicsit aggasztani kezdett, hogy hátha hülyének néz, amiért idáig , kifejezetten fura hangnemben tárgyaltam a lovammal. -Öhmmm... Szia...- kockáztattam meg egy csöppet kínosra sikerült mosolyt.Ekkor galoppozott el a lány lova- legalább is feltételeztem ,hogy  az övé- Siba mellett. Lovacskám kissé méltatlankodva kapta fel a fejét, amiért ilyen rendkívül bárdolatlan módon zavarták meg jól megérdemelt legelését. Aztán egy -számomra legalább is úgy tűnt- lesajnáló pillantást küldött az izgága ló után, és majszolta tovább a lágyszárúakat. - Nem, egy csöppet sem zavarsz - Próbálkoztam tőlem telhető barátságos hangnemben. Persze, nem tudhattam ez mennyire sikerült. Való igaz, sosem voltam nagy klasszis ismerkedésben. Sőt mi több! A legtöbb velem találkozó ember rendesen a harmadik velem váltott szó után könyveli el ,hogy sültbolond vagyok. És ha már úgyis új helyen vagyok, esetleg megkísérelhetek barátokat is szerezni, nem?

2013.02.17. 19:21 Riora

Nemrég érkeztünk meg. Első dolgom volt elhelyezni Jewel-t az istállóban, s rendbetenni őt, na, meg persze a cuccomat lepakolni. Amint ezzel végeztem, visszamentem lovamhoz, s már vezettem is ki a kancát a legelőre. Látszólag nagyon ment volna már, s ezt jelezte is, folytonosan rángatta a szárat, ezen pedig az sem segített, hogy közben mindvégig nyugtatni próbáltam. Nagysokára odaértünk a legelő kapujához, amit határozott mozdulattal kinyitottam, majd lekapcsoltam lovam kötőfékéről a szárat. A kanca azzal a lendülettel ot is hagyott, én pedig gyorsan becsuktam a kaput, hogy nehogy kedve támadjon kijönni, és fogócskába kezdeni. - Jellemző. - Sóhajtottam fel Jewel után nézve. Ey lovat láttam jelenleg a legelőn, de, mivel meglehetősen nagy terület volt nem jelentette azt, hogy nincsen kint több hátas. Amikor jobban körülnéztem megpillantottam egy a kerítésnél ücsörgő lányzót is, aki látszólag ahhoz a lóhoz beszélt, akit az előbb vettem észre. - Szia! - Köszöntem rá vidám mosollyal, miközben összeszedtem a vezetőszárat, mivel idegesített, hogy ennyire hosszú. Majd lassan közelebb sétáltam a lányhoz. - Zavarok? - Kérdeztem kíváncsian.

2013.02.17. 18:49 Rosetta

Jó negyed órája voltam már kint a legelőn, a kerítés tövében ücsörögve figyeltem ahogy Siba  kényesen válogat a fűszálak közt. A nap sütött, méghozzá meglehetősen kitartó és vakító módon. Felhők sehol.Ugyan némi szellő lengedezett, de csak arra volt jó, hogy állandóan szemebe fújja a hajamat. - Szóval jól megleszünk itt , drágám.- Közöltem a merőben flegmatikus lovammal. -  Nem hinném,hogy lenne bármi okod a panaszra. Szép hely, zöld fű, minden ami egy ló szem-szájának ingere. Sibát nem hatotta meg a szentencia szemezgetett tovább a gyepből. - persze neked aztán tényleg semmi gondod nincs.- folytattam  zavartalanul. - Nem aggódsz a nyomorult egyetem miatt, nem kell esténként magolnod. Szóval egyáltalán nem értem miért nem tudod azt a nyavalyás roll stoppot rendesen megtanulni. Siba felemelte a fejét, rám nézett. Világosan volt írva rá " Mi a fenének nyúzol mindig ezzel?" . -Jól van, nem szekállak tovább . -döntöttem a hátam a kerítésrúdnak. - Csak muszály valakihez beszélnem és jelenleg te vagy az egyetlen alkalmas lény.

[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]